Az emberiségnek istenekre van szüksége, de lelkeik nem juthatnak be az istenégeikkel való kapcsolatba közvetlenül. A papok arra használják imáikat, hogy segítsék mindazokat, akiknek szükségük van istenes segítségre.

Működtetik a csodáikat azáltal, hogy használják azt a hatalmat, ami az isteneik által folyik rajtuk keresztül. Például bizalom Narfasn iránt, a forrásvíz istenének. Képesek lesznek, hogy sebeket gyógyítsanak, tisztogatás-varázslatot hajtsanak végre, és lelkeket visszahívni a testeikbe.

Ugyanakkor arra használják a víz elemét, hogy védje mindazokat, akik erősen hisznek benne. De a hitüknek igaznak kell lennie: a hitük istenben, magukért és készséges végzetért. Csak ennek a mentalitásnak a használata által a hatalom a pap és az istene között csatlakozhat, és arra használhatják, hogy előidézze az imák csodáit a világba.

Amíg a papok képesek életerőpontokat visszatölteni, megvédeni társaikat, és azok státusz pontjait növelni, elesett bajtársaikat is képesek visszahozni az élők soraiba. Pajzsokat tudnak kezelni; és csak arra használni a víz elemét, hogy mágikus kárt okozzon. Mindazonáltal a legfontosabb szerepük megmaradt. Csata közben istenes segélykérés a gyógyuló sebekért.

Mégha valaki meg is lát egy magányosan vándorló Papot, gyorsan meg szokták kérni, hogy dolgozzon együtt más kalandozókkal, mert ők ritkán mulasztják el a lehetőséget, hogy Isteni segítséggel kalandozzanak.